Atsuko Asano: No.6

Light novel / 2003-2011 / Sci-fi, Fantasy, Disztópia, Shounen-ai

A nem túl távoli jövőben (2013 után), egy nagy világégést követően az emberek önfenntartó városokba tömörülnek. Több is létezik, de történetünk a No.6-ban játszódik.
A falain belül minden rendezett, szabályozott, igazi paradicsom. Vagyis a lakói szemében annak tűnhet, azonban a felszín alatt és a falakon túl más erők is mozgolódnak...

Shion tizenkettedik születésnapján vihar tombol. A fiút izgatottság tölti el a gondolattól, hogy kinyissa az ablakot és beengedje gondosan szabályozott légterű szobájába a kinti zúgást és káoszt. Döntésével azonban nem várt változást idéz elő, nem csak szobájába, hanem életébe is belép, események láncolatát beindítva, Nezumi a csurom vizes jövevény, aki nem mellesleg No.6 városán kívülállóként van nyilvántartva.

Heh.
Halk nevetést hallottam magam mögül. Ösztönösen megpördültem, és felsikkantottam. Egy fiú állt ott, csurom vizesen. Azért kis időbe telt mire rájöttem, hogy fiú. Vállig érő haja volt, ami szinte eltakarta az arcát. A nyaka és a karjai, amik kilátszottak a rövid ujjú pólójából, vékonyak voltak. Abból ahogy kinézett, nem tudtam eldönteni, hogy fiú vagy lány, hogy milyen idős lehet. A szemem és a figyelmem annyira a bal vállára irányult, ami vörös foltos volt, hogy minden más elkerülte a figyelmem.
A vér színe volt. Soha senkit nem láttam még azelőtt úgy vérezni, ahogy őt. Ösztönösen kinyújtottam felé a kezem. A behatoló alakja köddé vált az ujjaim előtt. És abban a pillanatban, erős ütést éreztem, és nagy erővel a falnak vágódtam. A torkomnál éreztem valamit. Ujjak voltak, öt ujj zárult a nyakam köré.
„Ne moccanj,” mondta.
Alacsonyabb volt nálam. Ahogy alulról szorított, megpróbáltam a szemébe nézni. Sötét színűek, és egyszerre világosak voltak, szürkék. Sosem láttam még ilyen színűeket. Összeszorította az ujjait. Nem látszott különösebben erősnek, mégis meg sem tudtam mozdulni. Nem egy normális emberre vallott.